Kicsit le vagyok törve mostanság. Megrendült a bizalmam a fiukban. Dehát igy jár az akit megcsalnak. Tudom a távkapcsolatok nem arról híresek, hogy sokáig tartanak... de azért 2 hónapnál több lehetett volna.
Az egész esetet az elejéről: Az történt, hogy Pesten voltam még őszi szünetben unokatesómnál és megismerkedtem egy sráccal. Nagyon bírtuk egymást tök jól kijöttünk. Csak két napot töltöttem fenn utánna hazajöttem. Utánna még szinte minden este telefonon bezséltünk tényleg nagyon bírtuk egymást.
Egyzser csak megkérdi, hogy nem akarok.-e vele járni. Nekem is szimpi volt ugyhogy belementem,bár megmondták páran, hogy nem lesz jó vége meg csalódni fogok... meg stb. De nem érdekelt, nagyon boldog voltam. Párszor lejött hozzám, én viszont téli szünetbe mentem fel Pestre. Ott szilvesztereztem akkor még minden szép és jó volt nagyon naagyon sokat voltunk együtt a 3 nap alatt amíg fenn voltam.
Szombaton kapom a megsemmisítő hírt unokatesómtól, hogy egy másik csajjal smárolt egy szórakozóhelyen, utánna meg eltüntek, és amikor ujra találkoztak vele nagy önteltséggel újságolja, hogy megvolt neki a lány.
Mintha hátulról a szívembe szúrtak volna egy kést és jól megforgatták benn.
Nagyon fájt, mindenki próbál vigasztalni, hogy nem érdemel meg ha iylet csinált meg hasonlók. Nagyra értékelem a barátaim segítségét. De ezt egyhamar enm fogom elfelejteni és most anygon bizalmatlan vagyok minden hímneművel.

A szív nem játékm ha azt akarod, hogy összetörjön, csak add oda egy fiúnak.

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.