Egyes szám első szemlyű foglamazást kellett írni az Antigonéról, és kerettörténetet kellett kitalálni, hogyan meg miként meséli el Antigoné az életét... remlem tetszik:

Én, Antigoné

Vázlat:
I.) Találkozás Akhilleusszal a túlvilágon
II.1.) A bonyodalom kezdete
   2.) Kreón parancsa, az isteni törvény megszegése
   3.) A lelkiismeret parancsa, halálom
III.) A béke helyreállt

          Kedves Akhilleusz! Sajnálom, hogy csak itt, a másvilágon találkozhattunk. Én, Antigoné, a Labdakidák nemzetségéből származom, akiknek igen keserves sorsot hozott az élet. Mindenki, akit szerettem, halállal végezte. Kérdezheted, drága Akhilleusz, hogy miként kerültem én is ide, a másvilágra. Ez elég bonyolult történet, de a kedvedért elmesélem.
           Az egész úgy kezdődött, hogy apámat, Oidipuszt szülei csecsemő korában kitették egy hegyre, egy balszerencsét sejtető jóslat miatt. A jövendölés tartalma az volt, hogy megöli az apját és elveszi  feleségül a saját édesanyját. A jóslat végül is bekövetkezett. Miután kiderült, hogy Oidipusz felesége tulajdonképpe az anyja, apám kiszúrta szemeit. Fivéreim, Eteoklész és Polüneikész, vették át helyét Thébai trónján. Elüldözték apámat Kolónoszba, ahova Iszménével elkisértük őt. Testvéreim megfogadták, hogy felváltva fognak uralkodni, de az első év letelte után Eteoklész nem adta át Polüneikésznek a trónt. Átvert bátyám elhagyta Thébáit, de nemsokára egy hadsereggel tért vissza. Testvéreim egymás keze által hulltak el. Őket nagybátyám, Kreón követte a trónon.
     Kinevezése után parancsot adott, ogy a város védelmében elesett Eteoklészt díszes temetésben kell részesíteni, míg a hazaáruló Polüneikészt megbélyegzésként temetetlenül kell hagyni. Őt tilos volt bárkinek eltemetnie. Kreón megtagadta az isteni parancsot. Miszerint minden halottnak kijár a végtisztesség. Azt hitte, hogy az isteni törvényen felül áll az ő utasítása.
     Gondolhatod, drága Akhilleusz, mit éreztem, mikor ezeket meghallottam. Hisz tulajdon nagybátyám adta ezt a kegyetlen törvényt. A palotába siettem Iszménéhez. A segítségét kértem bátyánk eltemetéséhez. Ő viszont gyáva volt, nem ert szembeszállni Kreón parancsával. Félt a haláltól, és engem is féltett. Pedig ha jó ügyért hal meg valaki, az inkább jutalom, mint büntetés. Egyedül mentem el megadni a végtisztességet. Először senki nem látott meg, mivel gyönge nő vagyok, nem bírtam el a testet, így csak homokkal hintettem be bátyámat, hogy addig se legyen ott pőrén. Gondolom az őrök észrevették, hogy a testet valaki lehintette é jelentették a zsarnoknak, mivel másnap, amikor visszamentem Polüneikész sírjához, már éles volt a szemük. Elfogtak és elvittek Kreónhoz. Tettemet viszont sohasem tagadtam. Emlékszem is mit kérdezett: " Állsz csak itt fejed lehajtva, szólj te már, Elvállalod, hogy megtetted vagy cáfolod?" S én magabiztosan kiálltam tettem mellett. Ezután behozták Iszménét, mert Kreón biztos volt benne, hogy nem egyedül csináltam. Húgom válasza nagyon meglepett, hisz azt vallotta, hogy segédkezett nekem. Csak szánalmat éreztem iránta, hirtelen jellemváltozása undort váltott ki belőlem. Biztosítottam nagybátyámat, hogy Iszmnének semmi köze nem volt tettemhez. Ezután szörnyű ítéletet kaptam: halálbüntetést. Az őrök elvezettek, s egy barlangba zártak igen kevés étellel. Én inkább saját kezemmel vetettem véget a szenvedésnek.
      Később itt a másvilágon megtudtam, hogy Haimón apjához sietett, hogy megmentsen. Vőlegényem megfenyegette apját, a zsarnokot, hogy ha meghalok, még valaki emg fog halni. Kreón félreértette szavait, fenyegetésként vette. Ezután Kreón szomorú jóslatot kapott Teiresziából. A jövendölésben az állt, hogy halálomért és az isteni törvény megszegéséért saját gyermekeinek egyikével fizet meg. Nagybátyám nagyon megijedt. Elrendelte, hogy azonnal temessék el Polüneikészt, engem pedig engedjenek szabadon. Haimón elkísérte Kreón embereit hozzám, de elkéstek én már véget vetettem az életemnek. Szerelmem az irántam érzett szeretete miatt leszúrta magát. Euridiké pedig a fia elvesztése miatt szintén öngyilkos lett. Kreón összeomlott a tragédia után, ő is véget akart vetni az életének, de az istenek nem engedték. Az ő büntetéseaz , hogy élete végéig bűntudattal kell élnie.
             Láthatod hát dicső Akhilleusz, milyen szomorú a története családomnak. Egy valami vígasztal csak, hogy itt, a másvilágon talán boldogok lehetünk. Egyedül Iszménét sajnálom, aki az élők sorában maradt Kreónnal. Remélem, a béke helyreállt a Labdakidák családja körül. Köszönöm drága barátom, hogy végighallgattad a történetem. A családom szinte minden tagja már a másvilágon van, ha szeretnéd, bemutatlak nekik.




Remélem tetszett a történet.... akinek nem az nygodta írja meg mert így is javíthatok a teljesítményemen. Pussz

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.